Az ember végül homokos
Szomorú, vizes síkra ér
Szétnéz merengve és okos
Fejével biccent, nem remél
Én is így próbálok csalás
Nélkül szétnézni könnyedén
Ezüstös fejszesuhanás
Játszik a nyárfa levelén
A semmi ágán ül szívem
Kis teste hangtalan vacog
Köréje gyűlnek szelíden
S nézik, nézik a csillagok